A hatvanas években épült iskola ismerősen jellegzetes hangulatot sugároz. A régóta elhagyatott épület keresi új funkcióját. A meglévő iskolaépület nem a városközpont része, üdülőterületbe ékelődik. Szabadon álló napsütötte ház, jellegzetes hangulata van, de mára már megkoptatta az idő.

Az egész épületegyüttest egy fedett-nyitott pergolára, mint abroncsra fűztük fel. Így létrejött a korábbihoz képest levegősebb, világosabb, a diákok számára hívogatóbb udvar. Bontásokkal az „U” alakú beépítést egy „L” alakú szállásépületre és egy önálló közösségi házra terveztük át
Fontosnak tartottuk az épület és a kert kapcsolatát. A zöld környezet körülöleli a házat, fontos, hogy a kettő mind használhatóságában, mind hangulatában kiegészítse egymást.

Az egyházi tulajdonú szállásépület nem akar direkt módon szakralitásra törekedni, tiszta, letisztult, szellemi és természeti gyökerekből táplálkozó épületként képviseli az egyház gondolatiságát.
A terek funkciói szabadon átértelmezhetőek – az étkező, emeleti oktatóterem, imaterem, udvar és a kert is többféleképpen használható.
A spaletták építészetileg egyszerű módon adnak karaktert ennek a raszterelven épített iskolának. Jelzi a homlokzaton, hogy már nem iskola, hanem szállás. A nyitott és csukott állapotok szépen lekövetik a belső használatot. A feszesen szerkesztett homlokzati megjelenésbe mindig ad egy kis játékot.
Karakteres kertészeti elemnek gondoltuk a levendula mező ültetését. Ez mára autentikus táji haszonnövénynek tekinthető. Tavasztól őszig tartó virágzása élményszerűen gyönyörű, gondozást alig igényel. A kert árnyékosabb hátsó részeibe parcellaszerűen mentát, citromfüvet, zsályát, bazsalikomot ültetnénk.

A kertet és az épületet is úgy igyekeztünk tervezni, hogy a szezonon kívüli időszakban magára hagyható legyen és minimális üzemeltetést igényeljen. A spalettákkal az épülettel teljesen zárt, „alvó” állapotba hozható. Az ilyen szempont alapján válogatott kerti növények minimális gondozást igényelnek.

VISSZA A MUNKÁKHOZ