Az épület eredeti tervei és a belsőkről készült archív fotók híján nagy jelentősége volt a helyszíni feltárásoknak, melyeknek köszönhetően többek között fény derült arra, hogy nagyon szép falfestések rejtőznek a lemeszelések alatt. Mindenképp szerettük volna, ha ezek újraélednek. A mintákat és a színeket a restaurátor festők nagy szakértelemmel rekonstruálták.

Komolyan vettük az épület identitást erősítő képességét. Így kerültek a házba többek között a környéken beszerzett antik bútorok, a takarékpénztár taggyűlésének nagyított jegyzőkönyve, mint falgrafikák. Megőrzendőnek, a helyreállítás idején megóvandónak és az új épületben elhelyezendőnek gondoltuk a magyar címeres páncélszekrényt is, ami feltehetőleg még a takarékpénztárból maradhatott itt. A padláson talált egyetlen kályhaszem szolgált kiindulásként a cserépkályha újraépítéséhez.

Az épület nem műemlék, de a megmenthető, visszafejthető értékeit megőriztük. Ugyanakkor a hivatalnak a mai kor igényeinek megfelelő módon kell működni. Egyszerre kellett funkcionálisan megoldani és vizuálisan közvetíteni a befogadó jellegű nyitottságot és a hivatali rendet. A ház különböző elemeit, tereit, felületeit egyfajta hierarchia szerint terveztük. Az utcafronthoz legközelebbi helyiségek sávjában, olyan megoldásokat választottunk, amelyek leginkább próbálják az eredeti szándékot, ornamentikát megmutatni. Az udvar felőli traktusban pedig egyszerű funkcionális elvek domináltak, különösebb vizuális hangsúly nélkül.

Az épület története (részletek az építész műleírásból)

„Az épület története fennállásának első hatvan évében, egészen 1945-ig szorosan összefonódik az Alsó-Lendvai Takarékpénztár történetével. A kiegyezést követő progresszív korszak egyik jellemző új épülettípusaként jelentek meg a pénzintézetek székházai, melyek tipikus példája a lendvai takarékpénztár épülete. Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár megalapítását Kakasdi Hajós Mihály ügyvéd kezdeményezte. A szervező maga mellé állította a település tehetős polgárait, így 1873. március 1-jén a Nagyvendéglő Polgári Olvasó-egyletének helyiségében megtartották az alapító közgyűlést. A takarékpénztár megalakulásában nagy szerepe volt Kovács János ügyvédnek. Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár a pénzügyminisztérium 1873. április 26-ai jóváhagyását követően kezdhette meg működését. Induló tőkéjét az alapítók 40 ezer forintban állapították meg. Vezérigazgatója Zárjeczky Vincze, elnöke Lenck Ödön volt. A takarékpénztár kezdetben a Nagyvendéglőben, azaz a későbbi Korona Szálló épületében kapott helyet. A takarékpénztár által kibocsátott 100 forint értékű részvényeket azonnal elkapkodták. A pénzintézet olyan sikeresen működött, hogy egy évtized múlva, 1882-től 1884-ig terjedő időszakban felépítették saját székházukat.”

„Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár működésének első három évtizede nem várt sikereket hozott. A fejlődés következményeként az intézmény működése és fizikai terei is átalakításra szorultak. Az épületet 1908-ban alakították át, illetve bővítették ki. Mint ahogy az első építkezés terveit sem ismerjük, az átalakítás terveit sem sikerült egyelőre fellelni. Az épület 1908. március és augusztus között történt átalakításáról csak rövid újsághírekből tudunk. A takarékpénztár rendes évi, 1908. február 29-én tartandó közgyűlésének meghívóján szerepel az „intézeti helyiségek kibővítésére vonatkozó tervek és költségvetések előterjesztése” és az azok felett való határozathozatal. (Zala megye 1908. (27. évf.) február 9. (6. szám) 11. oldal.) A tervezett építkezés megvalósulásáról tanúskodik, hogy az Alsólendvai Híradó 1908. augusztus 9-ei számában a Takarékpénztár már „újonnan átalakított helyiségében, az emeleten 3 szoba, konyha, kamara, pince és egyéb megfelelő mellékhelyiségekből álló lakás” bérbe adását hirdette.” (Alsólendvai Híradó 1908. augusztus 9., oldalszám nélkül.)

Az első világháború a pénzintézet, így az épület életében is változásokat hozott. 1923 és 1941 között Dolnje-Lendvanska hranilnica d.d. néven működött, amit az átfestett „Takarékpénztár“ felirat, valamint az Fő utcai pártázat átírt felirata is tanúsít. 1941-ben a Lendvát ismét visszacsatolták a Magyar Királysághoz, így az intézmény négy évig, egészen a második világháború végéig ismét eredeti nevén, Alsó-Lendvai Takarékpénztár néven működött.

A második világháború lezárását követően a muravidék a Jugoszláviához került, ahol az egypártrendszer, és központosított pénzintézeti struktúra következett, így az épület 1945 után ljubljanai központtal működő bank (Ljubljanai Hitelbank és Takarékpénztár) székhelye volt. Ezt követően 1973-75 körül átépítették azt és a Mercator kereskedelmi vállalat irodaházaként működött a privatizációig.