VALÓSÁG

„[..-.] az okos embernek nem a hímes szók, hanem az erős valóságok tetszenek.” (Pázmány Péter)

Az építészetnek összetettsége révén sokféle tudást, igényt, szellemiséget és racionalitást kell befogadnia, felhasználnia és közvetítenie egyszerre. Kulturális komplexitása, nehézsége és szépsége is egyben. Egy épület maga a valóság. Bejárható, védelmet nyújt, az emberi élet terét biztosítja, befolyásolja annak minőségét. Bonyolultságának eredője mégis valami egyszerűség kell hogy legyen, mely a mindennapi valóságban természetesen gyökerezik, de jó esetben egyben mégis emeli annak szellemét. A jó építészet, erős valóság”.

KERT

Pályázati koncepciónk kiinduló gondolata, hogy a fontos szerepet szánunk a kerteknek, illetve a kertek és az épületek egymásra hatásának. A két műfaj egysége a történeti és a kortárs építészetnek is jellemző sajátja.

,,A kert végső soron jutalom volt és jutalom lesz: olyan valós és képzeletbeli tér, amely a valós cselekedeteket a szimbolikus térbe futtatja ki, s a szimbólumok számára testként való ábrázolási lehetőségekkel szolgál. A kert az ember univerzumává tágul, s évszázadokon át, a kereszténység organikus, majd a reneszánsz neoplatonista ihletettségű vitalista világképében a világ szimbólum-együtteseként értelmezhető. Valamennyi, az ember számára fontos tudás eredője ez a félig humanizált természet (avagy félig naturális emberi közeg) lesz.” (Géczi János: A tudás forrása)

,,…Hortuss Conclusus, amely a középkor és reneszánsz keresztény irodalom nyomán vált a zárt kert európai alaptípusává. A középkorban megjelentek fallal körbevett, a veszélyes természettől védett kertek a városokban, palotákban és a kolostorokban is.”

Célunk, hogy egyensúlyt keressünk a paloták által képviselt történeti építészet, a katolicizmus hagyományai és a tervezett kampusz által képviselt kortárs építészet egymásra gyakorolt hatásában. A Károlyi és az Eszterházy palotát történeti hűséggel kell felújítani, persze a kor technikai elvárásainak és az új funkcióknak megfelelően. A kertek megformálása, és az épületek részletei téri és stiláris elemekkel, egyfajta közös halmazként tesznek gesztusokat a történeti építészeti hagyományok felé. A felsőbb szintek építészeti szerkesztése és megfogalmazása alapvetően racionálisan tiszta, kortárs építészeti szándékú. A meglévő paloták és az új épületrészek négyzetes tömbössége rokonságot mutat. A tervezett tömbök a beépítést, a különböző funkciók mentén tagolják. Beépítési koncepciónk lényege, hogy a város és az egyetemi kampusz számára igyekeztünk maximalizálni a közterek, zöldfelületek területét. A paloták közötti terek kiszabadítása azok városépítészeti hangsúlyát tudja eredményezni. Ennek megoldási módja, hogy az épülettömböket kompakt tömegbe komponáljuk, minőségi sűrítéssel, minimális földszinti területfoglalással. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a vezérszint a -1-es szintre került, ami összeköttetést biztosít az egyes funkciók között.

A főbejárat, a kampusz méretéhez igazítva, térré fogalmazva, a Károlyi palota és az Eszterházy palota közé került. Ez kiindulási, érkezési helyzet, találkozási pont, felismerhető építészeti-tájépítészeti hangsúly. Magába foglal nagyvonalú lépcsőt, leülésre, társalgásra alkalmas felületeket, cascade-ot, fákat, zöldfelületeket, melyek egyszerre teszik lehetővé az egyetemi kampusz szerű és városi tér szerű használatot és a nyüzsgő közösségi életet. A Festetics és az Eszterházy palota közötti teret az archív rajzokon, fotókon talált szerkesztési elveket alapul véve alakítottunk ki egy mai eszközökkel élő, klasszikus, központi szimmetriájú kertet. A Károlyi palota kertje esetében szinte teljes egészében vissza tudjuk állítani az eredeti szimmetrikus térszerkezetet. a Múzeum utcai kerítést áttört módon rekonstruáltuk.

A mélyföldszint és utcaszint, összesen 10 méter magas terét több helyen összenyitottuk, és a lehető legnagyobb mértékben megnyitottuk a kertek, a közterek, a passzázs felé. A tömbbelsőkben különböző szinteken belső udvarokat alakítottunk ki, kikönnyítve a sűrű struktúrát.