Megrendelő szándéka egy kompakt, modern nővérképző campus létrehozása. A terület az egyházi kórházak szakápoló személyzetének képzésének helyszíne lesz, melynek célja, hogy a kritikus nővérhiányt csökkentse.

A projekt központi eleme az 1912 és 1932 között épült Tárogató úti épület, mely eredetileg az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció apácarend nővérképző intézete volt. Az 1950-ben történt államosítás után pártiskolaként működött 1956-ig. Ezután többféle kórházi és szakrendelői funkciót látott el, egészen a 2007-es bezárásáig. A Szeged-Csanád Egyházmegye, mint jelenlegi tulajdonos és üzemeltető a történelmi egyházak bázisán szándékozik az épület eredeti funkcióját a kor követelményeinek megfelelően visszaállítani, kiegészítve egy kollégiummal, egy nővérszállóval („fecskeház”) és egy adminisztrációs épülettel. A telken lévő ősfás park is megújul és mindenki számára megnyílik. A „campus” komplex engedélyezési szintű tervezési feladatából az MCXVI Építészműterem megbízása a nővérszállóra szólt, míg a többi épületet a Váncza Művek tervezte.

A különböző funkciójú épületek felfűzhetőek egy „dramaturgiai” gondolati sorra. Iskola, kollégium, nővérszálló. Ez utóbbi még az intézményhez tartozik, de inkább az önálló felnőtt élet első színtere. A szomszédságban lévő társasházi kontextusban adekvát elhelyezésnek számít. A környező épületek léptéke is szempont volt a nővérszálló épülettömegének komponálásánál. Ezért bontottuk 3 részre F/A, F/B és F/C tömbre és részben ezért döntöttünk az oldalfolyósós rendszer mellett, mivel ez karcsúbb traktusokat eredményez.

A 66 darab lakás alapterülete garzon nagyságú. A végzett nővérek ismerik egymást, így feltételezhető, hogy intenzív közösségi életet fognak élni, de ezt szeretnénk mindenképp az épület kialakításával is elősegíteni. Az oldalfolyósók nemcsak közlekedők, hanem teraszként is működnek, melyek találkozási, társalgási pontként, pihenőzónaként is szolgálnak. Ide növénytartó paravánok, kültéri fotelek és asztalok kerülnek. A többrétegű rétegragasztott vörösfenyő faburkolatok a paravánok részeként az otthonosság érzetét növelik.

A telek nagyon értékes növényállománnyal rendelkezik. Amennyire csak lehet ezt szeretnénk megőrizni és a projekt központi vonz erejévé emelni. Itt sétálva, érződik, hogy megélt szebb időket is. Jelen állapotában nagyon elhanyagolt. A tájépítészeti szándék, hogy a park a háború előtti hangulatot minél inkább megidézze. A meglévő és a tervezett épületek három oldalról körbe ölelik a kertet. Ennek a térfalnak része a nővérszálló F/C tömbje is. A teljes ingatlan a Széher utca felé is rendelkezik kapcsolattal, saját bejárattal.

Az F/A és F/B tömb lelépcsőzése követi a terep lejtését, az F/C tömb pedig ráül a meglévő terep rézsűjének „platójára”. Így a házak telepítése minimális terepalakítással jár.

A homlokzatra téglaburkolat tervezünk, ami időtlenséget képvisel, mind építészeti megjelenésben, mind fizikai időtállóság szempontjából. Emellett ráfűzhető egy didaktikai sorra is. Az iskola vakolt és kőburkolatos, a kollégium és rendezvény szárny tisztán vakolt, a meglévő igazgatási épület vakolt téglakiegészítőkkel, a nővérszálló pedig meghatározóan tégla.

Hangsúlyozandó, hogy a nővérszálló a teljes telek azon területén helyeztük el, amely leszakad a „campus” területéről, bár azzal együtt képez működési egységet, de mégis inkább a Széher utca társasházi környezetéhez tartozik. Műfajában lényegileg maga is egy társasház. Ebből a szempontból a tömegképzés léptékének kérdése alapvető kiindulás volt az építészeti koncepcióalkotásnál. Erről szól a karcsú traktusszélesség, a három épületrészre tagolás.