ÁLTALÁNOS LEÍRÁS

Az Új Közlekedési Múzeum helyszínválasztása önmagában szimbolikus.  Budapesten, a volt Északi Járműjavító területén egyszerre jelenik meg múlt, jelen és jövő. Az Északi Járműjavító területén 1867 és 2009 között az ország legjelentősebb vasúti járműjavító bázisa működött. Az üressé vált egykori üzem mintegy 150 éves ipari örökségünk örzője. A helyszínre, mint a magyarországi járműjavítás bölcsőjére tekint az építészeti koncepció, míg az itt található épületeket, mint nagyméretű kiállítóterek kezeljük, amik már alanyi jogon is érdemesek a bemutatásra. A jövőben itt kiállított járművek pedig tulajdonképpen „hazatérnek”, hiszen többségüket itt javították az Északiban, az ország egykori legnagyobb vasúti járműjavítójában. A MÁV korábbi dízelmozdony – javító csarnokát felhasználva, annak átépítésével és bővítésével kerül kialakításra az új múzeumegyüttes. Túlmutatva az általános múzeumokon, melyek csupán a kiállításról és bemutatásról szólnak, az Új Közlekedési Múzeum részvételre, interakcióra sarkallja a látogatót.

Az Új Közlekedési Múzeum egyben egy vízió is a 21. század múzeumáról, ahol a hagyományos kiállítóterekkel szemben, szigorúan kijelölt útvonalak nélkül, az emberek szabadon bejárhatják a területet és a múzeumi épületeket. A projekt segítségével nemcsak Európa egyik legrégebbi, 1899-ben alapított közlekedési múzeuma talál végleges otthonra ezen a területen, hanem a teljes városrészt érintő komplex fejlesztés valósul meg, amelynek keretében egyszerre születik új közlekedési csomópont és közösségi tér, a korábban elhanyagolt terület revitalizációjával új városközpont jöhet létre. A beruházás Európa egyik legnagyobb barna mezős fejlesztésének számít.

DÍZEL CSARNOK

A nagyon erős meglévő karaktere miatt a dízelcsarnok válik az Új Közlekedési Múzeum legmeghatározóbb kiállítási tárgyává, ezért a tervezés során a legfontosabb feladatunknak a belső hangulat átmentését tartottuk.

A dízelcsarnok belsőépítészete szervesen összekapcsolódik a meglévő épület megjelenésével és a tervezett kiállítással.

A meglévő belső tér értékeit elemezve úgy gondoljuk, hogy nem csak az eredeti épületszerkezetek, gépészeti és elektromos eszközök és grafikák képviselnek értéket, hanem mindaz a megjelenés is, ami mindezeket egységbe foglalja, és amin keresztül érződik az épület kora.

ÚJ CSARNOK

Az épületrész funkcionális célja a rendelkezésre álló tér növelése, és egy a múzeum funkcióhoz szükséges nagyvonalú bejárat tér, fogadócsarnok kialakítása. Az épület főbejárata egy elegáns kialakítású süllyesztett előtérben kap helyett.

Az épület földszintjén lévő, a tetőablakok által megvilágított, flexibilis, nagy belmagasságú kiállítóteret nyugat felől a süllyesztett előtér, kelet felől pedig a Dízelcsarnok határolja.

Az ún. Lamellatető az épület fő használati szintet lefedő, tetőszerkezeteként funkcionáló shed-tető, amely az Új Csarnok építészeti és belsőépítészeti karakterét meghatározza.

A belsőépítészeti anyag és színhasználat követi az ipari hangulatot, színeiben visszatükrözi a közlekedési eszközök színeit.

Anyaghasználatban a beton és műgyanta padlófelületek, a feketített acéllemez burkolatok, rozsdamentes acél, sárga színű porszórt vagy festett fém felületek a meghatározóak.