A Nemzeti Múzeum mögötti Pázmány Campus megépültével a Palotanegyed, Belső Ferencváros és a Belváros csatlakozó részein méginkább erősödik a városi campus érzet. Ennek tudatosítása, a hiányzó kapcsolati elemek pótlása, az átjárhatóság erősítése urbanisztikai szempontból kívánatos. A világ nagyvárosainak egyetemi negyedei mindig is erős gazdasági mágnesek, turisztikai célpontok, jól fenntartható, minőségi lakóterületek.

Az egykori dohánygyár áttervezésével feladatunknak tartottuk a kapcsolódást a környező tereken, utcákban kialakuló gyalogosbarát zónákhoz. Célunk volt a park minél nagyobb felületének megtartása, ezért a funkciók nagy részét a Kinizsi utcai telken koncentráltuk. Ugyanakkor a Markusovszky-Károli tér a református egyetem karakterének egyértelmű hordozójává válik. Az immár egyetemi campus nyilvános parkját a könyvtár-kápolna együttes kiemelésével és pozícionálásával egyértelműen beazonosíthatóvá tettük. A Károli parkra épületünk végigfutó árkádokkal fordul. Az átmeneti terek, a külső lépcsők megfelelő átvezetések lehetnek a teljesen megújult parkba.

Nem akartuk elépíteni a SOTE előtti teret sem, ezért a könyvtár-kápolna tömegét az Üllői útról visszahúztuk, így kialakítva az egyetem fogadóterét. A funkciók nagy részét a Kinizsi utcai tömeg zárásával racionális épülettömegben rendeztük el. Az udvart az első emelet felett üvegtetővel fedtük. A közlekedőt egy traktus szélességben az udvar köré rendeztük, ezzel megteremtve minden szinten az egyetem közösségi tereit. A többszintes aula az épület súlypontjába került. Az udvar szintjének süllyesztésével az alagsor felértékelődik. Az épület udvara fénnyel átjárt, az üvegfedés, csak a legszükségesebb finom háló. A lehető legtöbb tér természetes fényt kap, természetesen szellőzik. A kápolna szerkezetén lefolyik a fény, a fakazetták mentén a levegő felfelé áramlik. A meglévő ház utcai főpárkányát megtartottuk, körbevezettük, a tetőre visszahúzva kétszintes tömeget helyeztünk.