Az 1850-es évek óta, a vasút megépítésétől kezdve, minden kor építészei keresték a Debreceni állomás karakterét, pozícióját a városon belül. A Piac utcától, mint városi főtengelytől és a végén álló Nagytemplomtól soha nem tudott függetlenedni az Petőfi tér és az állomás épülete. A ház formálásánál igyekeztünk a várost és tereit magába fogadni, a leszakadt városrészeket összekötni és a jelenlegi tradicionális beépítéshez alkalmazkodni. Ugyanakkor könnyen érthető, világos, jelszerű épületet létrehozni, ami asszociációkra késztet.

A házat a közlekedési csomópont fölé helyeztük. Az épületünk traktusait racionális szélességűre vettük, a közrezárt tér utas csarnok lett. A vasút felett nem csupán felüljárót, sokkal inkább utcát képzeltünk el, annak az irodaépülettel térfalat adtunk. Az épület négyszintes. A pinceszinten 600 férőhelyes P+R parkoló létesül. A földszint a motorizált közlekedés tere. Itt találhatóak a buszok, villamosok, vasúti peronok, taxik megállóhelyei. Az 1. emelet az utasok elosztótere, üzletekkel, kávézókkal és minden a közlekedést segítő szolgáltatással. A második emelet a kiszolgáló irodáké.

Az utcaszintről az épület virágszerű formája már nem érzékelhető. A végfalak erőteljesebb homlokzati hangsúlyokat kapnak. Az íves homlokzatok mély lamellás szerkesztése más-más nézőpontokból tömöríti, illetve áttetszővé teszi az épület képét.

VISSZA A MUNKÁKHOZ