Célunk a városközpont épített történetének továbbírása az épített és környezeti elemek átgondolt cseréjével, a minőség és fenntarthatóság emelésével, a közösség kialakult szellemi hálójának tiszteletben tartásával és lehető legkisebb megsértésével.

A Petőfi kultuszra a város, mint erőforrásra támaszkodik. Ennek térbeli megjelenése sok helyen jelenleg ellentmondásos. Van azonban a Petőfi hagyománynak egy fontos és védendő hagyatéka, ami nem a fizikai környezetben, hanem a közösség szellemi hálójának összetartó erejében mutatkozik meg. A kiskőrösi gyermekek nagyon korán találkoznak a Petőfi személyéhez kapcsolódó városformáló identitással. Ez a költészet és az irodalom, ezzel a kultúra felé fordítja érdeklődésüket, gyarapítja tudásukat. A városban nem véletlenül működik élő könyvtár vagy művelődési központ.

Tervünkkel kísérletet tettünk arra, hogy a korabeli tömb nyomán, a régi beépítésből néhány alapelvet rehabilitáljunk, egy használható, átjárható főtér és egy azt artikuláló új könyvtárépület lehelyezésével. A művelődési központ számára kijelölt területről könnyebb volt döntést hozni, onnan a volt pártházat elbontani. A pártház romos állapotú, sem építészeti minősége, sem szellemi öröksége nem adott megtartására alkalmas okot.

Az épületek megjelenése az Alföld, a Rónaság, mint kultúrtáj épített és táji eleminek nyelvét idézi meg. A házak léptéke felveszi a kisvárosias mértéket és magasságot. A környezetorientált gondolkodás jegyében a tartószerkezetek fából, clt és bsh elemekből épülnek fel. A homlokzatok és tetők a tágabb környezetben hagyománnyal rendelkező kerámia-borításúak. Nagy portálokkal, közvetlen környezetükkel erős vizuális kapcsolatba lépnek. A párkányok a szomszédos épületek vonalát veszik fel. A belsőkben dominánsan nyers fa szerkezetek és felületek jelennek meg. A könyvtárban nyersebb, hagyományosabb formálással, a kulturális központban letisztultabban, csak térelhatárolásként.